A különböző korosztályos tornák, bajnokságok sztárjai közül csak kevesen érik el, hogy felnőttként is a klasszisok közé sorolják őket, de a spanyol támadó, Fernando Torres egyelőre nem cáfolta meg a rendkívül korán ráaggatott "csodagyerek" titulust. Még alig múlt 22 esztendős, de már több mint 60 gólt ért el a Primera Divisiónban, és első világbajnokságán rögtön három találatig jutott. Nevelőegyesületétől, az Atlético Madridtól azonban nagyon nehéz lesz elcsábítani, hiszen gyermekkora óta a klub fanatikusa, és fiatal kora ellenére már a klub élő jelképének számít.
                                                    ***
Bátyjával, a nála hét esztendővel idősebb Israellel is sokat rúgták a bőrt a kertben, ám akkoriban Fernando legalább annyira szeretett a háló előtt állni, mint kapura rúgni. Egy alkalommal azonban, amikor éppen kapustudását igyekezett csiszolni, egy labda csúnyán fejen találta, és az ütés következtében kitört az egyik foga - innentől kezdve pedig már inkább a mezőnyben játszott, soha többé nem állt a gólvonal elé. Érdekesség, hogy egyszer a futballon kívül mással is sikerült megijesztenie szüleit: kisgyerekként ugyanis majdnem kidobta a család megtakarított pénzét. A família a megspórolt összeget valamiféle furcsa indoktól hajtva egy játékautóban rejtette el, amit a kis Fernando kétévesen kihajított a lakás ablakán. Szerencsére utána sikerült megtalálni a négykerekűt.Hétesztendősen aztán sikerült újabb alkalmi csapatot találni a legkisebb Torresnek: a környék egyik kávézója hozott létre egy gyerekgárdát Mário's Holland, azaz Mário Hollandiája néven, és be is nevezte egy helyi teremtornára. Ugyan életkora alapján Fernando nem is szerepelhetett volna az eseményen, mivel a határt nyolc évben szabták meg, de a bírák jótékonyan félrenéztek, és így a többieknél fiatalabb srác is pályára léphetett. Két éven keresztül kergette ott a labdát, és bár futószalagon ontotta a gólokat, ilyen fiatalon ennek még kevesen tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. Tízévesen aztán már egy komolyabbnak számító egyesületbe, a Rayo 13 nevű klubba került, amely Madrid egyik legnevesebb utánpótlás-nevelő alakulata, és itt már nagypályán bizonyíthatta képességeit. Ez kiválóan sikerült, hiszen első szezonjában 55 gólt ért el, és ennek köszönhetően ott volt a társaság azon három futballistája között, akiket az Atlético Madrid próbajátékra invitált. Mindez olyan volt Fernando számára, mintha egy álom valósult volna meg, hiszen mindig is a "colchonerók" híve volt, elképzelhető tehát az öröme, amikor kiderült: az Atlético szerződést ajánlott a számára. A klubnál az első edzője Manolo Rangel lett, akit Fernando a mai napig nagy szeretettel emleget. Az ifjú tehetség hatalmas lelkesedéssel járt az edzésekre, pedig mindez a családjának nem kis nehézséget okozott: édesapjának korábban el kellett jönnie a munkából, hogy el tudja a srácot vinni az Atlético edzőközpontjába, Orcasitasba, majd visszavonatozott Fuenlabradába, a munkahelyére. Arra is akadt példa, hogy a mama vagy valamelyik tesó kísérte el Fernandót az edzésre, aki majd' mindegyik nyilatkozatában megemlíti, hogy családja segítsége nélkül nem juthatott volna el ilyen messzire.